A szelekciós indexek abban rejlő ereje, hogy a bikahasználatot a legmagasabb genetikai értékű egyedekre összpontosítják, valamennyi holstein tenyésztő országban látványos genetikai előrehaladást eredményezett. Korábban a rangsorok kizárólag a termelési mutatókon alapultak, majd ezt egészítették ki a tartósság és a funkcionalitás előjelzőiként használt küllemi tulajdonságokkal is. Később a szelekciós indexek egészségügyi és menedzsmenttulajdonságok széles körével bővültek, újabban pedig a takarmányhasznosítással és a környezeti hatással kapcsolatos tulajdonságok is bekerültek. Mindezen tulajdonságok egy nemzeti szelekciós indexben történő megfelelő arányú kiegyensúlyozása összetett feladat. Ebben a cikkben áttekintjük a legújabb trendeket, és bemutatjuk a különböző nemzeti indexrendszerek jelenlegi relatív súlyozását.

Általános szabály, hogy az egyes értékmérők tejtermelő gazdaságok eredményességére gyakorolt gazdasági hatása határozza meg, hogy azok milyen relatív súllyal jelennek meg egy nemzeti indexben. Ennek megfelelően a termelés mindig is meghatározó összetevő volt: korábban az indexek hozzávetőlegesen kétharmad részben termelési, egyharmad részben küllemi tulajdonságokra épültek. Az egészségi tulajdonságokat fokozatosan, nagyjából a 2000-es évek elejétől kezdték beépíteni, miközben a termelés hangsúlya körülbelül 40%-ra csökkent, hogy helyet adjon az egészségi tulajdonságoknak. Az egyes értékmérők gazdasági értékének meghatározása azonban önmagában nem ad teljes képet. Valójában az számít, hogy a szelekciós index hosszú távú alkalmazása révén egyes tulajdonságok esetében mekkora genetikai előrehaladás várható a populáció szintjén. A szelekciós indexnek ezért figyelembe kell vennie az indexben szereplő tulajdonságok közötti esetleges korrelációkat, különösen a nagy súllyal szereplő tulajdonságokkal, mint például a termeléssel.

1.táblázat Különböző nemzeti indexek relatív súlyozási aránya - Ország (Index)/Termelés/Küllem és Tartósság/Egészség és Hatékonyság

2.táblázat A „Világ Index” fejlődése az idők során - Év/Termelés/Küllem és Tartósság/Egészség és Hatékonyság

KORRELÁCIÓK

A tulajdonságok közötti korrelációk jelentőségét klasszikusan a termékenyülés példája mutatja. Az 1960-as évektől 2000-ig a tejtermelés esetében tapasztalt előrehaladás rendkívül látványos volt, hiszen a szelekciós indexeket a termelés dominálta. Ugyanakkor a fajta szaporodásbiológiai teljesítménye folyamatosan romlott, és 2000-re a holstein fajta egyik fő problémájává vált. Kiderült, hogy a termelés és a termékenység negatív korrelációban áll egymással, így negyven éven át közvetve a gyengébb szaporodásbiológiai teljesítmény irányába folyt a szelekció. Ezt követően a fertilitás bekerült a tenyészértékbecslés során értékelt tulajdonságok közé, így a nemzeti szelekciós indexekben is szerepelhetett. A termeléssel fennálló negatív korreláció ellensúlyozásához a fertilitást legalább 7%-os súllyal kellett figyelembe venni pusztán azért, hogy megakadályozzák a további teljesítmény romlást. A vemhesülési mutatók tényleges javításához további 7–8%-ra volt szükség, ezért sok országban a fertilitás 14–15%-os súllyal került be a nemzeti szelekciós indexekbe. A skála másik végén olyan tulajdonságok találhatók, amelyek pozitívan korrelálnak a termeléssel, és akkor is kedvező genetikai előrehaladást mutatnak a populációban, ha közvetlenül nem szerepelnek a nemzeti szelekciós indexben. Például sok ország szerepelteti a zsír- és fehérjemennyiséget, de a tejmennyiséget nem. Mivel a zsír- és fehérjemennyiség korrelál a tejmennyiséggel, ez utóbbira akkor is pozitív szelekciós nyomás hat, ha nem jelenik meg az indexben. Sőt, néhány ország negatív súllyal veszi figyelembe a tejmennyiséget, vagy a zsír- és fehérjeszázalékot szerepelteti annak érdekében, hogy elkerülje a tejmennyiség túlzott növekedését. Nemcsak a termeléssel, hanem bármely nagy súllyal szereplő tulajdonsággal fennálló korrelációt is figyelembe kell venni. Ebben a cikkben a különböző nemzeti indexrendszerekben szereplő tulajdonságok relatív hangsúlyát hasonlítjuk össze, mert ez az információ könnyen hozzáférhető, és olyan viszonyítási alapot ad, amely alapján az országok összehasonlíthatók. Végső soron azonban az számít igazán, hogy a nemzeti szelekciós index hosszú távú alkalmazása milyen genetikai előrehaladást eredményez egyes tulajdonságokban.

TULAJDONSÁGKATEGÓRIÁK

Az elemzés céljából a különböző nemzeti indexrendszereket alkotó tulajdonságokat három kategóriába soroltuk: termelés, tartósság és küllem, valamint egészség és hatékonyság. Ezek nem feltétlenül azonosak az egyes országok által használt kategóriákkal, de alapot biztosítanak a különböző nemzeti indexek összehasonlításához. Kanada például ma már hat különböző kategóriát használ, amelyek mindegyike saját tulajdonság-kompozittal rendelkezik, és ezek együtt alkotják az LPI-t (lásd a Ty Nooyennel készült interjút a jelen lapszám ifjúsági rovatában). A termelési kategória általában a zsír- és fehérjetermelést jelenti, de egyes indexek a tejmennyiséget, valamint a zsír- és fehérjeszázalékot is tartalmazzák. A tartóssági kategóriába a tőgyet, a láb-, lábvégeket, valamint a végpontot soroltuk a hosszú hasznos élettartammal együtt. Az egészség és hatékonyság területén nagyobb a változatosság: ide tartozik a fertilitás, a tőgygyulladás, az egészség, a lábvég-egészség, a borjúegészség, továbbá a takarmányhatékonyság, a testtömeg, a metánhatékonyság, a hőtűrés és a környezeti hatás.

A VILÁGINDEX FEJLŐDÉSE

Az 1990-es években a termelési tulajdonságok a „világindexünk” 70–80%-át tették ki; ez az akkor vizsgált nemzeti indexek átlagát jelentette. Sok országban az index kétharmad részben termelésből és egyharmad részben küllemből állt, néhány országban azonban még mindig 100%-ban termelésalapú volt. Még a teljes indexekről szóló legutóbbi, 2021-es áttekintésünk idején is a vizsgált 19 országból ötben 50% felett volt a termelés súlya: Japánban 72%, Spanyolországban 57%, Izraelben 56%, Ausztráliában 55% és Új-Zélandon 51%. Ma már nincs olyan ország, ahol a termelés súlya meghaladná az 50%-ot; valamennyi ország a 29–50%-os tartományba esik. A legtöbb ország a zsír- és fehérjetermelést használja a termelési rész alapjaként. A 2021-es áttekintésünk megállapította, hogy a zsírmennyiség ismét nagyobb hangsúlyt kapott, és súlya jóval közelebb került a fehérje mennyiségéhez. Legutóbb azonban a nemzeti indexek frissítései szinte minden országban ismét a fehérjét tették domináns elemmé. A tejmennyiség Spanyolországban 11%, Írországban 10,6%, Új-Zélandon 8%, Ausztráliában pedig 7,6% súllyal szerepel.

TARTÓSSÁG ÉS KÜLLEM

Míg a termelési rész viszonylag egyértelmű, a tartóssági, valamint az egészségügyi és hatékonysági területek gyakran tulajdonság-kompozitokat tartalmaznak, ezért a pontos terminológia országonként eltérhet. A tartóssági területen a legtöbb ország a tőgyre, a lábra, a lábvégekre, valamint a hosszú hasznos élettartamra helyezi a hangsúlyt. Meg kell jegyezni, hogy az évek során készült áttekintésekben a küllem aránya viszonylag állandó maradt, a teljes index 15–20%-a körül. Ezúttal a hosszú hasznos élettartamot a küllemi tulajdonságokkal együtt a tartóssági kategóriába soroltuk. Az Egyesült Királyságban közvetlenül nem szerepelnek küllemi tulajdonságok; a 12%-os hosszú hasznos élettartam az egyetlen tartóssági mutató. Sok tenyészetben egyre nagyobb bevételi forrást jelent a tejhasznú állományokban alkalmazott beef-on-dairy program, így Írország az első olyan országként szerepel, amely bevezette a Beef indexet (11%), és ez lett a tartóssági kategória egyetlen eleme. A testkondíció-pontszám Új-Zélandon 8%, Svájcban pedig 7% súllyal szerepel. Bár a testkondíció-pontszámot küllemi tulajdonságként rögzítik, valójában az összes küllemi tulajdonság közül ez jelzi előre legjobban az egészségi állapotot.

3.táblázat A különböző nemzeti indexrendszerekben alkalmazott tulajdonságok részletes bontása - 

Ország (Index)/Termelés/Küllem és Tartósság/Egészség és Hatékonyság

Egyes tulajdonságok elnevezését módosítottuk annak érdekében, hogy megkönnyítsük az összehasonlítást más országokkal.

EGÉSZSÉG ÉS HATÉKONYSÁG

Az egészség és hatékonyság területén a termékenyülés az elsőként megjelenő tulajdonság, illetve a szaporodásbiológiai kategória jelentős része ott, ahol ez külön kategóriaként szerepel: Franciaországban 20%, Kanadában 10%. Azokban az országokban, ahol szezonális elletést alkalmaznak, és minden tehénnek évente, rövid ellési időszakon belül kell ellenie, a termékenyülés kiemelt jelentőségű: Írországban 24%, Új-Zélandon 9%. Más országok, köztük Lengyelország 20%, az Egyesült Királyság 17%, Ausztrália 15,4%, Csehország 15%, Olaszország 14% és az Egyesült Államok 13% szintén jelentős súllyal szerepeltetik a nőivarú fertilitást. A hatékonyság új tulajdonságként több országban is bekerült a legutóbbi áttekintésünk óta. Új-Zéland (18%) már sok éve használja a testtömeget a hatékonyság mérőszámaként, és most számos más ország is követte ezt, a testtömeg és a megtakarított takarmánymennyiség kombinációját alkalmazva. Írország bevezette a szén-dioxid-kibocsátással kapcsolatos tulajdonságot is (9%), amely az állat karbonlábnyomának mérésére szolgál, a takarmányhasznosítás (8%) mellett. Ausztrália és Olaszország elsőként alkotta meg a hőtűrőképesség tenyészértéket; Olaszország pedig már 1%-os súlyozással szerepelteti is PFT indexében.

ERŐTELJES HAJTÓERŐ

Visszatekintve az 1990-es évek „indexalapú” tenyésztésére, megfigyelhető volt, hogy azok az állományok, amelyek erősen a „számokra” koncentrálva tenyésztettek, gyakran nagyon éles, finom csontozatú teheneket kaptak, amelyek már-már törékenynek tűntek. Az akkori összesített indexek erősen termelés-orientáltak voltak. Ez azonban nem azonos azokkal az állományokkal, amelyek ma erősen a genomikai index szerinti szelekcióra összpontosítanak. Bár ezekben az állományokban nem feltétlenül találunk sok elegáns, show-típusú kiállítási egyedet, de jellemzően jó tőgyszerkezetű tehenek jellemzik, amelyek talán kissé egyszerűbb megjelenésűek, de valamivel testesebbek, és jobban megtartják kondíciópontjukat; nem törékenyek. Az egészségügyi tulajdonságok nagyobb hangsúllyal történő szerepeltetése robusztusabb állatokat eredményez. Még túl korai lenne megmondani, hogy a hatékonyságra helyezett hangsúly hogyan változtathatja meg a tehén küllemét: ezt csak az idő dönti el. Annyi bizonyos, hogy a ma rendelkezésünkre álló, az 1990-es évekhez képest sokkal átfogóbb szelekciós indexek eltérő megjelenésű teheneket eredményeznek. A szelekciós indexek azon ereje, hogy a bikahasználatot a top bikákra összpontosítják, erőteljesen alakítja a tehén küllemét a teljes populációban.

Nagy köszönet minden nemzeti fajtaegyesületnek az információkért!

Fordítás: Doug Savage és Han Hopman (2026): The World Index 2026 An Analysis of National Selection Indexes Shaping the Breed, Holstein International 2026. Augusztus 16-19. o.