A víz az egyik legfontosabb, a tejelő tehenek gyakran elhanyagolt fontosságú tápláléka. A vízfelvétel mennyisége függ az állat testméretétől, életkorától, aktivitásától, termelési szintjétől és a környezettől. Fontos, hogy mérjük a tehenek vízfelvételét és összehasonlítsuk az irodalomban talált adatokkal. A csökkent vízfelvétel kevesebb szárazanyag felvételt és csökkent termelést eredményez. A vízfelvétel maximalizálásához megfelelő víznyomást és hozzáférést kell biztosítani, vizet kell adagolni a TMR-hez, továbbá gondoskodni kell a meleg vízhez való hozzáférésről. A tisztaság vonatkozásában meg kell jegyezni, hogy a baktériumok, kemikáliák és különböző ásványi anyagok mind befolyásolják a víz minőségét. Rossz minőségű víz esetén csökken a vízfelvétel. A tehenek érzékenyebbek a vízzel kapcsolatos problémákra, mint az emberek.

Habár az oxigén után a víz csak a második legfontosabb a tehén számára, mégis a víz kapja a legkisebb figyelmet a tejelő telepeken. Mindkét tényező, a víz minősége és a felvett víz mennyisége is fontos. Gyakran a vízminőség befolyásolja a vízfelvételt. A vízminőség gyakran befolyásolja az állat egészségi állapotát és a termelését. A takarmányadagok papíron lehetnek tökéletesek, de egy kisebb probléma a vízzel 10-20% termelés csökkenést eredményezhet! A teheneknek szükségük van vízre a keringésben lévő vérmennyiség fenntartásához, a szervek és szövetek működtetéséhez és a táplálék emésztéséhez és a tápanyagok felszívódásához. Miután a tej 87%-a víz, a tejtermelés a vízfelvétel egy funkciója.

Vízfelvétel

A napi vízfelvétel mennyisége változhat az egyed korától, testméretétől, aktivitásától és termelési szintjétől függően. A környezeti hőmérséklet, a páratartalom, a vízhez való hozzáférhetőség és a vízminőség mind befolyásolhatják a vízfelvételt. Fel kell ismerni, hogy a tehén vízfelvételének egy része a takarmányadagból származik. Ha a takarmányadag nedvesebb, a tehén kevesebb vizet fog inni az itatóból. A holstein teheneknek közelítőleg 4 font (1,84 kg) azaz 0,5 gallon (1,89 liter) vízre van szükségük 1 font (0,45 kg) tej előállításához. Azaz 100 font tej (45 kg) termeléséhez megközelítőleg 400 font vízre van szüksége. Ha 110 font (50 kg) TMR-t eszik meg, melynek 50% a nedvességtartalma, akkor 55 font vizet a takarmányból, 345 font vizet az itatóból fog magához venni (41 gallon, azaz 155 liter/nap).

A becslésben szereplő egy font tej előállításához szükséges 4 font víz szükséglete közel esik a szerző méréseivel, melyet az USA északkeleti részén található farmokon végzett. Ugyanakkor az irodalomban és a takarmányozási szakkönyvekben sok esetben különböző vízfelvételi értékek szerepelnek. Megtévesztő lehet, főleg ha azt tekintjük, hogy nem mindig világos, hogy a teljes vízfelvételt, vagy csak az itatóból történő vízfelvételt számolják.

Dr. Al Kertz  a következő számítási módot dolgozta ki, mely egy kissé bonyolultabb az előbbi 1:4 aránynál, de figyelembe veszi a szárazanyagfelvételt és az eltérő tejzsír tartalmat.

Teljes vízfelvétel (font/nap) = (4 x szárazanyag felvétel) + tej mennyiség fontban (4% FCM) + 25,6

ahol: 4% FCM = (0,4 x tejmennyiség fontban) + [15 x (zsír% ÷ 100) x tejmennyiség fontban]

Példa: 1300-font súlyú tehén 100 font 3,5% zsírtartalmú tejet termel (92,5 font 4% FCM) 110 font 50% nedvességtartalmú takarmány adagot eszik meg

(4 x 55) + 92,5 + 25,6 = 338,10 font/nap teljes vízfelvétel

A csökkenő vízfelvétel csökkenő szárazanyagfelvételt eredményez. Tehát rossz következtetés vonható le Dr. Kertz egyenletéből, ha a csökkenő vízfelvétel hatására csökken a szárazanyagfelvétel. Megkérdezhetjük, melyik van előbb a csökkent vízfelvétel, vagy a csökkent szárazanyagfelvétel?

A hőmérséklet nagyban befolyásolja a vízfelvételt. A következő táblázatban láthatjuk, hogy különböző környezeti hőmérsékletek mellett milyen becsült vízfelvételi értékeket tapasztalhatunk 45-55% nedvességtartalmú takarmányadag mellett:

 Több vízfelvételi mérést vizsgáló kutatásra lenne szükség, különösön napjainkban a nagy termelésű tejelő telepeken. Gyakorlati példából kiindulva, fontos lenne a vízfelvétel mérése és rögzítése olyan esetekben, amikor minden más nyilvánvaló okot kizárva csökken a tehenek tejtermelése. A vízvezetékekben elhelyezett átfolyásmérővel, vagy az ismert űrtartalmú itatók mérésével jegyezhető lenne. Figyelni kell a borjak, üszők és szárazonálló tehenek vízfogyasztásának hatását is, hiszen sok esetben ugyanabból a vízforrásból isznak, mint a tejelő tehenek. Mindemellett a vízfogyasztásba ne számoljuk bele a fejőházban elhasznált vízmennyiséget. Mielőtt bármi következtetésre jutnánk meg kell mérni és ki kell számolni az átlagos vízfelvételt legalább egy héttel a tejcsökkenést megelőzően is. A napi hőmérséklettel korrigálni kell.

Általános szabályként elmondható, hogy az imént az irodalomban feltüntetett értékeknél ne legyen 15-20%-kal alacsonyabb a vízfelvétel mértéke.

Több termelési, emésztési és szaporodásbiológiai probléma mögött látható jeleket tapasztalunk, melyek a vízfelvétel csökkenését jelzik.  Ilyen jelek amikor a tehenek nyalogatják a vizet, buborékokat fújnak a vízbe, vagy amikor csak álldogálnak a víz körül.

Maximalizáljuk a vízfelvételt a telepen

A termelőknek és a velük dolgozó szaktanácsadóknak tudniuk kell minden olyan tényezőről a telepen, amely csökkentheti a napi vízfelvételt.  Mindig gondolkodniuk kell egy olyan kreatív ötleteken, melyek segítségével növelhető a tehenek vízfelvétele.

Az állandó víznyomás fenntartása és a víz hozzáférhetőségének biztosítása - A tehenek rögtön inni akarnak evés és fejés után. A csészés itatóknak 4-8 liter, a nyíltvízi itatóknak 8-15 liter/perc kapacitással kell rendelkezniük. A nyíltvízi itatók esetében 20 tehénre számolva legalább 90 cm hosszúnak és 60 cm szélesnek kell lenniük. Ezek az általános ajánlások, de a melegebb éghajlaton élő tejtermelők nagyobb értékeket alkalmazva pozitív tapasztalatokról számolnak be.

Ahogy az emberek, úgy a tehenek is esznek majd isznak, majd újra esznek és isznak… Ezért az itatóknak könnyen megközelíthetőeknek kell lenniük, maximum 15 méterre az etetőasztaltól. 3-3,5 méter hely szükséges az itató körül, hogy csökkentsük a túlzott lökdösődést az itatónál. Több farmon is gyakori, hogy a fejőházi kijáratnál plusz itatókat helyeznek el.

A tehenek lassabban isznak a csészés itatóból, mint a nyíltvizes itatókból. A kötött tartásban lévő tehenek esetében több farmer is lecserélte ezeket az itatókat nyíltvizes itatókra.

Adjunk kissé melegebb vizet a teheneknek. A tehenek szeretik a kissé melegebb, 20-25^oC hőmérsékletű vizet. Több telepen is látható, hogy a tejhűtő rendszerrel oldják meg a víz melegítését.

Kerüljük a kóboráramot. A kóboráram nem segíti a vízfelvételt. 3-4 volt felett nem iszik a tehén 0,5 volt pedig csökkent vízfelvételt eredményez.

Adjunk vizet a TMR-hez. 55-57% nedvességtartalmú adagokat alkalmazva növelhetjük a teljes vízfelvételt és csökkentjük a takarmány válogatás mértékét.

Víz minőség

Ne felejtsük el, hogy az itatók csupán heti egyszeri takarításával hatást gyakorolhatunk a tejtermelésre. Az itató mellett elsétálva tegyük fel a kérdést, innék vajon ebből a vízből? Ha a válasz a „nem”, akkor ki kell takarítani. Takarítsuk ki 20 liter vízben feloldott fél pohár fertőtlenítőszerrel.

A víz minőségét csökkentheti a nagy mértékű baktérium, kemikália, szerves anyag vagy ásványi anyag jelenlét. Sajnos a szakirodalomban megjelenő elviselhető határértékek a gyakorlatban kárt okozhatnak a tehénnek. A legtöbbször a tehén érzékenyebb a víz minőségére, mint az ember. Több kutatást igényel e terület. Emiatt, ha gyaníthatóan a vízminőségnek köszönhetően csökkenne a tehenek vízfelvétele, keresnénk egy alternatív forrást az állatok itatásához és megnéznénk a tejtermelésben tapasztalható változást. Ha tehenek termelése növekszik, akkor itt lenne az ideje több pénzt költeni egy részletes vízelemzésre, egy víztisztító rendszerre vagy egy új kút fúrására. Ha baktérium-, vagy ásványianyag fertőzöttségre gyanakszunk, mely romló szaporodásbiológiai értékekben nyilvánul meg, szintén egy alapos víz vizsgálat elkészítését jelenti.

Ha vízvizsgálatot végeztetünk, akkor figyeljünk arra, hogy pontosan onnan vegyünk mintát, ahonnan a tehén is inna. A megfelelő mintavételi edény is fontos, mindig a laboratóriumtól kapott felszerelést kell használni. A baktériumvizsgálatra küldött mintákat le kell hűteni és 6 órán belül eljuttatni a laborba.

Ajánlatos a vízminőségi vizsgálatokat minden évben elvégezni.

A magas kén és magas vastartalom okozhat problémát. A magas kéntartalmú víz záptojás szagú, a magas vastartalmú víz pedig fémízű. Ezen anyagok ronthatják az ízt és csökkenthetik más elemek felszívódását, mint a réz, cink vagy szelén. Ezek hiányában romlanak a szaporodásbiológiai mutatók a vízfelvételben történt változás nélkül. Magas kéntartalmú víz és alacsony réztartalmú takarmány okozhat egy úgynevezett polioencephalomalacia (PEM) megbetegedést, mely gyengeséget és koordinációs zavarokat okozva a tiamin, azaz a B1 vitamin ellátottság zavarát jelenti. Az állatok feje hátra hajlik és elhulláshoz vezethet. Borjak esetében gyakrabban megfigyelt jelenség.

Szűrők alkalmazásával az ioncsere folyamatán keresztül eltávolíthatjuk a nagy mennyiségben jelenlévő ásványi anyagokat. Más megoldásként szolgálhat, ha a takarmányadaghoz keverjük a nyomelemeket, de hosszútávon a szűrők alkalmazása gazdaságosabb lehet. A vízlágyítók eltávolítják a kálciumot és a magnéziumot. A vas eltávolítható vízlágyítókkal, de 2 ppm méret felett rongálhatja azokat. Zöldhomok töltetű szűrőkkel eltávolítható a vas 12 ppm méretig.

A baktériumok (coliform és talajbaktériumok) is problémát jelenthetnek. A klór segíthet az elpusztításukban, de figyelni kell a túladagolásra. 0,3-0,7 ppm mennyiség megfelelő lehet. 1 ppm feletti koncentráció használata esetén több tenyésztő is beszámolt a tejtermelés csökkenéséről. A takarmányozási szakemberek szerint ez a mennyiség lecsökkenti a bendőbaktériumok működését, ezáltal csökken a rost emésztés mértéke. A tenyésztők többször is beszámoltak a városi klóros víz használatának problémájáról is. Egy másik mód, amivel csökkenthetjük a víz baktériumtartalmát az az ultraibolya sugárzás.

A víz pH értékének 5,5-8,5 között kell lennie. A 7,0 közeli értékek a jobbak. Az optimális tartományon kívüli pH érték acidózist vagy alkalózist okozhat.

A magas nitrát (NO³) tartalom nitrát mérgezéshez vezethet. A nitrát nitritté alakul át a bendőben, ahonnan felszívódva csökkenti a vér a oxigénszállító képességét, mely elhulláshoz vezet. Trágyával vagy műtrágyával történő szennyeződés okozhat nitrát problémát, így a legegyszerűbb megszüntetni a fertőzést, vagy egy másik vízforrást keresni.  

A káros szintet még el nem érő különböző ásványianyagtartalom okozhat ízromlást. Mancl (1665) szerint a következő ásványi-, és vegyi anyagok meghatározott mennyiség mellett íz és szagproblémákat okozhatnak: klorid (250 ppm), vas (0,1 ppm), fenol (0,001 ppm), teljes oldott ásványianyag tartalom (500 ppm), felületaktív anyagok /szappan/ (0,5 ppm), cink (5 ppm).

Forrás:

http://www.milkproduction.com/Library/Scientific-articles/Housing/Water/

Felhasznált Irodalom:

Beede, D.K. 1992. Water for dairy cattle. In: Large Dairy Herd Management. H.H. Van Horn and C.J. Wilcox, editors.
Dairy Reference Manual - Third Edition. 1995. Northeast Regional Agricultural Engineering Service. NRAES-63.
Eastridge, M.L. and M.E. Watson. 1990. Water for dairy cattle. In: Proceedings of the Ohio Dairy Day, July 13, 1990, p. 68.
Grant, R. Water quality and requirements for dairy cattle. University of Nebraska – Lincoln NebGuide, G93-1138-A.
Mancl, K.M. 1995. Water treatment options for dairy operations. In: Proceedings of the Cornell Nutrition Conference for Feed Manufacturers, Rochester, NY, p. 186.
Murphy, M.R., C.L. Davis, and G.C. McCoy. 1983. Factors affecting water consumption by Holstein cows in early lactation. J. Dairy Sci. 66:35.
Roberts, J. 1999. Getting a handle on herd water consumption. Hoard’s Dairyman. May 10, 1999, p. 368.
Ruppel, K.A. 1994. Let’s get water-wise. Profit Manager – October 1994. Cornell Cooperative Extension Service.